1741 – Mária Terézia pozsonyi országgyűlése, az ezred felállítása.
A császári és királyi 52. sorgyalogezred ezred története egészen 1741-ig nyúlik vissza. A kirobbanó osztrák örökösödési háború miatt a szorongatott Habsburg-birodalomnak szüksége volt magyar területek katonai erejére. 1741. szeptember 11-én Mária Terézia összehívta a magyar országgyűlést Pozsonyban. A magyar rendek megszavazták az uralkodó számára szükséges újonc létszámot. A magyar területekről felállítottak 10 huszár és 10 sorgyalogezredet, köztük a miénket is. Az ezred első neve „Új magyar gyalogság” lett, majd a háború során a „gróf Károlyi gyalogság” nevet kapta. Végül 1766-ban kapta meg az 52-es hadrendi számot.
1742 – Tűzkeresztség egy francia ostrom során.
Az ezred a tűzkeresztségen 1742-ben esett át, amikor a császári seregek hosszas ostrom után győzedelmeskedtek a franciákkal szemben.
1766 – Hivatalosan 52. sorgyalogezred.

1756–1763: a hétéves háború

Az ezred végigharcolta a háborút. 1757-ben részt vett a kolini csatában, ami az egész háború legnagyobb császári győzelmeként vonult be a történelembe.

1781–1791: pécsi helyőrség és török háborúk

1781 – Pécs lesz az „otthon”, Baranya a kiegészítési terület.
II. József uralkodása alatt, 1781-ben új helyőrségükbe kerültek, Pécsre. Ez lett az ezred „otthona” az elkövetkező közel 150 évben. Innentől kezdve az ezred kiegészítési területe is Baranya-vármegye; az ezred pótzászlóalja mindig itt állomásozott.

1787–1789 – Belgrád ostromai
Az ezred gránátos osztálya részt vett Belgrád 1787-es sikertelen ostromában, majd a következő évben megindított török ellenni háborút is végig harcolta és 1789-ben, immár sikeresen ostromolta meg Belgrádot.

1792–1813: Napóleoni háborúk

Settepani (1795), Mantova (1796), Kehl (1797)
A gyalogezred életében az igazi mérföldkövet az 1790-es évektől közel egy emberöltőn át zajló Napoleon ellenes koalíciós háborúk voltak. Az első koalíciós háborúban 1792 és 1797 között az ezred nagyrészt az olasz hadszíntéren tevékenykedett. Harcolt 1795-ben Settepaninál, 1796-ban Mantovánál, majd 1797-ben rajnai fronton, Kehl ostrománál is jelen volt. A háborút lezáró Campo Formió-i béke végül nem sikerült tartósra, 1799-ben a Napoleon ellenes koalíció újra összeállt, a Birodalom újra harcba hívta az 52-eseket.
Marengo (1800) – kiemelkedő helytállás.
A második koalíciós háború megint az olasz hadszíntérre szólította az ezredet, ahol kiemelkedő hősiességgel küzdött Napoleon hadai ellen 1800. június 14-én Marengónál.
Calderió (1805) – több magyar kiegészítésű ezreddel együtt.
A harmadik koalíciós háborúban szintén Veneto síkságain kellett helytállniuk. 1805. október 29–31 között több magyar kiegészítésű ezreddel együtt Caldierónál ütköztek meg a franciákkal.
1809 – Prevald, Treviso; 1813 – Görz környéki záróhadműveletek.
A negyedik koalíciós háború elkerülte az olasz hadszínteret, így az 52-esek nem vettek részt komolyabb harcokban, de az 1809-ben kitörő ötödik francia ellenes háborúban már ki kellett venniük a részüket, helyt álltak Prevaldnál és Trevisónál. Az ezred a napoleoni-háborúkat 1813-ban zárta Görznél, ahol nem utoljára kellett a vérüket hullatni…

1827–1849: intervenciók és forradalmak

1827 – Részvétel Nápoly megszállásában.
1848–49 – Milánó környéki harcok (Santa Lucia, Custozza); a Pécsen állomásozó zászlóalj a magyar szabadságharc oldalára állt.
A következő megmérettetés 1848-ban várt az 52-esekre. Az ezred nagyobbik része ekkor is Lombardiában állomásozott. A kitörő forradalmak elérték az olasz területeket is, így Milánó környékén is felkelés tört ki. Az olasz felkelő csapatok 1848. május 08-án Santa Luciamellett ütköztek meg a császári hadakkal. A Radetzky tábornagy által vezetett hadak szétverték a felkelőket, amiben nagy szerepe volt az 52-eseknek is, akiknek a 2. zászlóalját a 17 éves Ferenc József főherceg vezette. Pár hónappal később a Costuzzai győzelemből szintén kivették a részüket. Meg kell azt is említeni, hogy a magyar forradalom során az ezred Pécsen állomásozó zászlóalja a forradalom oldalára állt és a magyar szabadságért hullatta a vérét.
1849. március 23., Novara – Mirabella: hősies roham; március 23. az ezred napja.
Március 23. fontos mérföldkő az ezred történetében: a császári hadak Novara mellett csaptak össze a szárd felkelőkkel. A véres harc során az ezred hősies rohamot intézett Mirabella falu ellen, amit sikeresen elfoglalt. Innentől számítva március 23 az ezred napja.

1860-as–1870-es évek: Balkán és Bosznia

Az ezred kivette a részét a szárd-piemonti háborúkból és Bosznia 1878-as megszállásából, ahol szintén helyt állt, Maglajnál csapott össze a felkelőkkel.

1914–1918: az I. világháború

Az 52-es ezred a létrejövő Monarchia közös hadseregének is a meghatározó alakulata lett. Az I. világháború kitörésekor a legénység 52%-a volt a magyar, 38%-a német, 10%-a pedig szerb és horvát nemzetiségű. Az ezred parancsnokság és az 1. zászlóalj ekkor Brodban, a 2. Ragusában, a 3. pedig Pécsen állomásozott.

Az ezred 1914-ben ünnepelte 173 éves fennállását, de a legnagyobb erőpróbája csak ezután következett. A szarajevói merénylett után beálló hadiállapot miatt őket is mozgósították, így az 52-esek 1914 őszén a szerb hadszíntérre kerültek, a cs. kir. 5. hadsereg alárendeltségében.

Szerb front (1914) – Szabács, Lozsnica, Dudovica: súlyos veszteségek.
Az ezred első bevetésére Szabácsnál került sor, majd Lozsnicánál és Dudovicánál vívtak véres harcokat a szerbekkel szemben. Az 52-esek az itt bevetett többi gyalogezredhez hasonlóan hatalmas élőerő veszteségeket szenvedtek el, ami előre vetítette az új háború kegyetlenségét.
Orosz front (1915–1917) – Kolomea, Budzanów, Jazłowiec, Stanislau; Bruszilov- és Kerenszkij-offenzívák feltartóztatása.
1915 januárjában az ezredet, 2. zászlóalj kivételével az orosz frontra vezényelték. Először Kolomea környékén foglalta el védőállásait, majd Budzanow és Jazlowiec, illetve Stanislau téréségben vívott kemény harcokat. Az elkövetkező két évben az ezred folyamatos véres küzdelemben tartóztatta fel az orosz gőzhengert, részt vett a Bruszilo-, és a Kerenszkij-offenzíva elhárító harcaiban, egészen az orosz fegyverszünet megkötéséig harcolt a keleti fronton.
Olasz front (1915–1917) – Görzi hídfő: Podgora, Oslavia, Monte Santo, Kuk, Monte San Gabriele; részvétel a caporettói áttörésben.
Az ezred 2. zászlóalja a szerb front után, 1915 májusában az olasz hadüzenet után szinte rögtön a Dolomitokban találta magát. A zászlóalj, mint ahogy 103 évvel korábban elődeik, újra a görzi hídfő védelmét kapta feladatul. Az elkövetkező két és fél évben a zászlóalj katonai folyamatosan harcban álltak az olaszokkal, akik 11 offenzívát indítottak a Monarchia ellen a térségben. Az 52-esek végig a Görz környéki magaslatokon voltak állásban, többek között a Podgorán, az Oslavián, a Monte Santon, a Kukon és Monte San Gabriellén. 1917-ben kivették a részüket a Caporettói áttörésből is, ekkor a Tolmein környéki harcokban vettek részt.
Piave (1917–1918) – 1917. november 6-án érik el a folyót; 1918 júniusában az utolsó nagy, sikertelen offenzíva Asiago térségében, immár brit csapatok ellen.
Az ezred 1917. november 6-án érte el a Piavét. A 2. zászlóaljhoz, 1918 áprilisában csatlakozott az ezred többi része. Az ezred részt vett a Monarchia sikertelen, utolsó nagy offenzívájában, 1918 júniusában a Piave mellett, Asiago térségében. Ekkor már azonban nem olasz, hanem brit csapatokkal kellett szembenézniük a baranyai gyalogosoknak.
Leszerelés: 1918. október 15. – kivonás a harctérről.
A Monarchia ekkora márt teljes egészében kimerült, az összeomlása sem váratott magára sokat. A császári és királyi 52. gyalogezredet a harctérről 1918. október 15-én vonták ki végleg.

Kitüntetések és örökség

6 Katonai Mária Terézia Rend.

1476 vitézségi érem, köztük 2 Tiszti Arany és 36 Arany Vitézségi Érem.