Honnan ered a történelem és a militária iránti érdeklődésed?
Kölyökként a tudománynak szinte minden ága érdekelt: történelem, biológia, földrajz. Nálam általában az ismeretterjesztő csatornák mentek a tévében a rajzfilmek helyett. A legkonkrétabb hadtörténeti emlékem – ami elindított engem ezen az úton – az volt, mikor egyik délután édesapám mesélt a sorkatonai emlékeiről. Egyszer csak azon vettem észre magam, hogy gyűjtök mindent, ami katonai.
Hogyan lettél ötvenkettes?
Hagyományőrző pályafutásomat egy másik egyesület elnökeként kezdtem, ott, illetve az egyetemen ismertem meg az alapító atyákat is. Pár rendezvény alkalmával beleszagoltunk a napóleoni hagyományőrzésbe. Egy egész estés telefonálgatás után úgy döntöttünk, sorgyalog csapatot alapítunk. A döntéshozatalban segítségünkre volt Pop Hunor barátunk és testvéregyesületünk vezetője, aki elindított minket ezen az úton. A „gyors” elhatározásunk óta én vezetem a csapatot. Így lett belőlem Ötvenkettes.
Mit jelent számodra a hagyományőrzés?
A hagyományőrzés számomra első sorban a közösséget jelenti. Azok a tevékenységek melyekre ma hagyományként hivatkozunk, annak idején is arra voltak hivatottak, hogy egy bizonyos közösséget összetartsanak. Így a hagyományőrzésről számomra a csapatom ugrik be elsőnek. Az már csak hab a tortán, hogy olyan hősök hagyományait őrizhetjük, akik a legrosszabb helyzetekben is, életüket nem kímélve cselekedtek hazájukért, közösségükért – ami számomra igen nagy érték.
Milyen más hobbid van még a hagyományőrzésen kívül?
Jellemző rám, hogy nem unatkozom sokat. Bár a csapat vezetése elég sok időmet felemészti, néha-néha jut kapacitásom zenélésre, számítógépes játékokra, kutatásra. Legújabb hóbortomként az akvarizálásba fogtam bele nemrégiben.
Mivel foglalkozol/foglalkoztál a civil életben?
Egyetemi tanulmányaim mellett, a Honvédelmi Minisztérium Katonai Örökség Főosztályán dolgozom, ahol a honvédelmi tárca és a katonai hagyományőrzők kapcsolatával összefüggő feladatokat kezelem.
Mit szeretsz a legjobban a csapatban, miért ajánlanád másnak, hogy tag legyen?
Az ötvenkettesek számomra család. Akár mennyire is elcsépelt ilyet mondani, őszintén ezt gondolom. Ebben a csapatban számos különböző mentalitású, életkorú, tapasztalatú embert ismerhettem meg. Elképesztő látni, ahogy ezek az emberek egymásért mennyire össze tudnak tartani, ez rendkívül inspiráló számomra. Életem egyik legnagyobb megtiszteltetésének érzem, hogy az 52-eseket vezethetem.
Hogy kinek ajánlanám a tagságot? Mindenkinek. Eddig szinte kivétel nélkül, bárki csatlakozott hozzánk, hamar a közösség oszlopos tagja lett. Itt minden ötletnek helye van és a csapat lehetőséget nyújt ezek megvalósítására. Aki szeret utazni, szereti a társaságot, tiszteli a történelmet vagy éppenséggel érdeklődik a fegyverek és a „katonásdi” iránt nálunk a helye. Legyen mindenki Ötvenkettes!